Megvillant a tiszás együttérzés a meggyilkolt kárpátaljai férfi kapcsán: „sajnos nagyon sokan halnak meg, nap mint nap” (VIDEÓ)

Riporterünk kérdése nem igazán érintette meg Porcher Áron fővárosi tiszás képviselőt.

Könnyen lehet, hogy rövidesen lesz olyan európai ország, ahol szinte bárki„eutanáziagépet” nyomtathat magának. Írásunk a svájci piacra betörni készülő halálszarkofágról.
Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.
„Amikor a civilizációnkról gondolkodunk, megspóroljuk tudomásul venni azt, hogy a régi rómaiak és görögök is hozzátették a magukét ahhoz a keretrendszerhez, amelyet zsidó-keresztény etikának nevezünk” – fogalmaz John Howard, Ausztrália korábbi miniszterelnöke. A liberális Howardot sokan a hagyományok és értékek védelmezőjeként ismerik, olyan politikusként, aki szerint a Nyugat egyre távolabb kerül ezektől.
Ez az állítás leginkább az olyan projektek tanulmányozásán keresztül igazolható, mint amilyen az „eutanáziagép”. A szerkezetet Howard honfitársa, Philip Haig Nitschke humanista, az Exit International eutanáziaalapítvány alapítója és igazgatója álmodta meg. A Sarco nevű készülék lényegében egy kapszula, amely a benne fekvő személyt az oxigénszint gyors csökkentésével és a nitrogénszint egyidejű növelésével küldi át a túlvilágra. A Sarco megalkotásával a sokak által Dr. Halálként emlegetett Nitschke teljes mértékben az ember kezébe adja a döntés jogát azzal, hogy nem a készüléket árusítja, hanem csak a terveit. Ezek alapján a személy 3D nyomtatóval kinyomtathatja a Sarco alkatrészeit. A gép terveit Nitschke stábja a „megfelelő időben” közzéteszi majd a The Peaceful Pill (a békés pirula) című elektronikus kézikönyvben.
A Sarco terveit az érdeklődő csak személyazonosságának feltárása és egy mesterséges intelligencián alapuló cselekvőképességi és beszámíthatósági teszt kitöltése után kaphatja kézhez elektronikus könyv formájában. Ha átmegy a teszten, a tervekkel együtt egy kódot is kap, amely a kinyomtatott és összeállított Sarco aktiválásához, vagyis a fulladást okozó gázelegy befecskendezéséhez szükséges. A halálos légkeverék előállításához szükséges nitrogént a legtöbb, hegesztéssel és gázkészülékekkel foglalkozó szaküzletben be lehet szerezni.
Ahhoz tehát, hogy az ember egy ilyen „halálgéphez” jusson, elviekben nem kell más, mint pénz, egy mesterséges intelligencián alapuló beszámíthatósági teszt, egy e-könyv és egy 3D nyomtató. Mindez igen távol áll attól, amit a „jó halálról” a zsidó-keresztény és az antik kultúrkör sokáig tartott. Az antikvitásban – legalábbis ami az aszklépioszi hagyományt illeti – az asszisztált halál az orvos vagy a pap közreműködését feltételezte. A nyugati orvoslást meghatározó hippokratészi hagyomány pedig – ahogy az az orvosi esküben is áll – egyenesen tiltja. Megjegyzendő, hogy az antik kultúrkörben a halálba segítés mellett az öngyilkosság is bevett szokás volt, ezt a cselekedetet a méltóságteljes felkészülés előzte meg.
A kereszténység új szempontokat adott azzal, hogy tilalommá tette az öngyilkosságot. Ezen pedig aligha árnyal a keresztény tradíció részét képező, úgynevezett meghalás művészete (ars moriendi), ami a betegek és a haldoklók vallásos fókuszú lelki gondozását jelenti. A „jó és kegyes halál” gondolata a reneszánsz gondolkodókat is foglalkoztatta. Közülük azonban többen, így Morus Tamás és Francis Bacon is, a szakavatott személyzet közreműködésében látták a koncepció megvalósíthatóságát – csakúgy, mint az újkor és a 19. század gondolkodói.
Az egyéni beleegyezésen és beszámíthatóságon alapuló liberalizáció a 20. században indult meg. A 21. század elején pedig már a Benelux államokban is legális volt az aktív eutanázia, vagyis amikor az orvos tevőlegesen járul hozzá a betege halálához – jellemzően az illető kifejezett kérésére. Jól látható, ez azt jelenti, hogy az élet elvételével együtt járó társadalmi (és nem büntetőjogi) felelősségen a halni vágyó és egy szakavatott személy közösen osztozik.